Figyelem! Nevéből adódóan ez egy Songfic, Charlie Puth - We Don't Talk Anymore (xxx) dala ihlette.

El akartam küldeni neked egy üzenetet, de helyette én kaptam egyet. Pontosítva egy értesítést, hogy kitettél egy fotót a világhálóra. Rákattintottam, hogy majd írok alá valamit, de mikor szembe kerültem azzal, lefagytam. Az aktuális pasiddal készült, valami cuki kis idézet volt felé írva. Már több, mint negyven like-ot kaptál rá. Ezt akartad?

Visszagondolva a mi időnkre, nagyon hiányzol. Kiestél az életemből, nem vagy a részese, többé nem ölelhetlek magamhoz, nem simogathatom a hajadat, és nem dicsérhetem meg a főztödet. Nem akartad többé a szeretetemet?

Bárcsak tudnám, miért tűntél el az életemből. Az, amit te szakításnak hívtál, én csak egy szünetnek hittem, és próbáltam túlképzelni a dolgokat. Az akartam lenni, aki vigyáz rád, de te nem hagytad, mintha elmenekültél volna előlem, pedig nem akartam neked rosszat, soha. Sajnos azután nem beszéltünk többé. Nem válaszoltál a hívásaimra, pedig aggódtam érted. Nem üzentél sehol, pedig vártam. Megannyi időn keresztül ültem a gép előtt, és vártam, hogy bekapcsold a Skype-od, elindítsd a videóhívást, de sosem tetted többé. Miért akartál úgy megszabadulni tőlem?

Azzal a sráccal biztos boldog vagy, ebben nem kételkedem. Örülök, ha megtaláltad az igazit, viszont tudnod kell, hogy nekem te voltál az igazi, és azzal, hogy elmentél, örökre megsebeztél. A kedvedért még verset is írtam volna, esetleg dalt, de azokat utáltad. Ez mindig mosolygásra késztet, ha rá gondolok. Pedig a számaim nem is voltak olyan rosszak, amiket neked írtam! Vagy igen? Ezért mentünk szét, mert nem voltál oda értük?

Ha esetleg meggondolnád magad, és rám lenne szükséged, itt leszek neked. Várok majd rád, és arra is, amit elvittél, amikor kimondtad azt a végzetes szót: vége. Hogy mi volt az? Egy emlék? Egy tárgy? Nem, a szívem egy darabja. Hogy azóta mi lett vele? Összezúztad, biztos ott van az egyik polcodon díszként, és ügyelsz rá, hogy a pasid még véletlenül se lássa meg. Miért, talán félsz elmondani neki, hogy ki vagyok? Hogy engem jobban szerettél?

Nem tudlak kiverni a fejemből. Azt sem akarom tudni, hogy milyen ruhában leszel majd, amikor elvisz vacsorázni, majd magához szorít, ahogy én tettem. Mondd csak, nem hiányzik? Gondolsz te még rám, vagy teljesen elfelejtettél? Talán én is jobban járnék, ha örökre elvesznél az emlékek tengerében. Te mit gondolsz erről?

Fogalmam sincs, miért írok neked, mikor már szóba sem állnál velem. Vagy tévedek? Az üzeneteimet olvasod, és a régi, közös fényképeinket nézegeted a telefonodban, amiket nem akartál kitörölni? De mit szól mindehhez a pasid? Ő is örül neki?

Azon is eltűnődtem már, hogy talán sosem szerettél engem. De akkor mégis miért vertél át? Miért játszottál velem, ha csak egy futó kaland kellett? Ott volt még ezernyi másik pasi, akit aznap kiszemelhettél volna magadnak, miért pont én kellettem? Miért pont az én szívemet törted darabokra?

Tudod, jobban nem tudom kifejezni magam. Egyedül így megy, ezt te is tudtad. Talán ez volt a baj? A kommunikáció? Hogy sokszor nem tudtam, hogy mondjam el, szeretlek? Azt hittem, éreztetem eléggé, hogy te vagy a mindenem, nálad többet nem kívánhatnék, de úgy látszik, nem volt elég. Most már nem beszélünk. Vagy akarsz?

Köszönöm, hogy adtál pár évet a saját életedből, boldoggá tettél engem, aztán eljátszottál velem, mint kutya a csonttal, s eldobtál, miután már nem volt rám szükséged. Büszke vagy erre? Vagy... egyáltalán szerettél engem valaha? Végig csaltál a játékban, beavattál mást is, így én lettem a megalázott? A pasi, akivel vagy, korábbról is ismert? Úgy értem, a kapcsolatunk alatt? Hát persze. Ő irányította a szabályokat, talán tudtán kívül is. Betegesnek hangzik, és bevallom, úgy is viselkedem. Hogy miért? 

Egyszerű.

Mert én szerettelek, te semmibe vettél, játszottál az érzéseimmel, és ettől kezdve elvesztettem a hitemet. Talán titkon nem is vágyom annyira, hogy szeress. Használd ki a másik barátodat is, aki ki tudja hányadik. És tudod mit? Nem érdekel. Engedjük el egymást. Habár, ahogy elnézem, te már rég megtetted. Igazam van?

Szóval így váltunk el? Most már nem beszélünk. Hiányozni fogok-e, szeretsz-e, csak ezt mondd el, kérlek. Semmi másra nem vagyok kíváncsi. Ó, és gondolsz még rám?