Kiadó: Móra

Oldal: 320 (pdf: 259)
Pdf: xxx

Fordította: Vándor Judit

Besorolás: YA, romantikus

Fülszöveg: „Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?

Mikor rábukkantam erre a könyvre, azt hittem, egy egyrészes valami, de kiderült, hogy egy sorozat második kötete, aminek nagyon megörültem. Viszont egy másik érzésem is volt efelől: féltem, hogy nem fogom érteni a sztorit. Szerencsére erről szó sem volt. Minden olyan könnyen ment, egy fél éjszaka alatt elolvastam. 

Spoilert tartalmaz! A történet egy olyan lányról szól, akinek legjobb barátnője és barátja (aki meleg) híressé vált, ám ő továbbra is a Láthatatlanok táborát erősíti. Elhatározta, miután felhagyott barátaira várakozásával, hogy kezébe veszi az életét, és megpróbálja úgy élni, ahogy kell. Jane a suliújság korrektora, de szeretne indítani egy irodalmi rovatot is. Mivel nem jut túl sok szóhoz, ezért az iskolaigazgató rögtön az első oldalt adja neki. És itt kezdődik az első számú bonyodalom. Ja, persze csak miután verekedni kezdett az ebédlőben Alexszel, aki a focicsapatban játszik.

Mivel a címlaphoz fotós is jár, ennek személyében Scott jelenik meg, aki még rá is ragasztja a Korrektor becenevet. Legjobb barátait persze nem hagyhatja teljesen hidegen a dolog, ebédnél együtt szoktak ülni, és muszáj mindent megosztaniuk egymással. Ám mikor Mackenzie (a sorozat első kötetének főszereplője) pasija, Logan meglátja, hogy Scott állandóan Jane nyomában van, megpróbálja legjobb haverja segítségével egy kicsit leállítani.

Persze Jane állandóan keresi a legeslegjobb cikket, közben randizik a színjátszó kör Rómeójával. Nem nagyon mondható igazi randinak (részemről), mivel Scott még oda is elkíséri Jane-t, mivel időközben rájött, hogy ő lesz portfóliójának az arca.

Jane egy piszkozatát, ami legjobb barátja és egy híres rocksztár kapcsolatát fedi fel, megtalálja a suliújság vezetője, Lisa Anne, és meg is jelenteti, miután Jane nem hoz olyan híreket, amik elegendőek lennének oda. Pedig még kiharcolt két jegyet Tim Goff koncertjére is a barátaival, hogy Portlandbe mehessen. 

Corey, a meleg legjobb barátja kiakad rá, Scott mérges lesz, miután mindent egymás fejéhez vágtak az autóban, azután a bizonyos csók után, Kenzie Corey-t vigasztalja, Isobel meg... Hát, ki tudja? Jane ezek után megpróbálja tisztázni a dolgot mindenkivel, és meglepően hamar sikerül is neki. Ha én ezeket követtem volna el, már rég a cápáknak dobtak volna, khm.

Nekem egészen egyedi könyvnek tűnik, nem nagyon tapasztaltam olyat, amit más könyvben olvastam volna. A kedvenc részeim azok voltak, amikor Jane és Scott veszekedtek. Mindig mosolyogtam rajta, és igyekeztem az éjszaka közepén nem elnevetni magam, ha már ööö a többiek alszanak. Persze olyan rész is volt, ahol sajnáltam, hogy Jane olyan értetlen, és nem veszi észre a nyilvánvalót, és Scott is bambáskodott egy kicsit, de neki elnézem, mert ő Scott és kész.

Könnyen ment az olvasása, bár meg kell mondjam, telefonon olvasni nem a legjobb. Igen, pdf-ben olvastam, úgy tudom, már az egész sorozat letölthető gépre és telefonra is. 

Karakterek:

Jane: Néha erőltetett volt a gondolkodása, de végül is át tudtam érezni, különösen az írás miatt. Egy kicsit több önbizalma lett a könyv végére, és ez jó dolog, nem élhet élete végéig hamis önbecsüléssel (mondja ezt az, aki így fog tenni).

Scott: O. M. G. Nekem kell egy Scott, esküszöm. Mégis mi lehet jobb annál, amikor a pasi a barátod, a szerelmed, és a társad is? Anyám, Jane milyen szerencsés!

Mackenzie és Coley: Szerintem a legjobb barátoknak a legrosszabb időkben sem kéne ennyire elpártolniuk, nemhogy egy jött-ment dolog miatt, ami ráadásul csak félig volt Jane hibája. Ha nem írja meg a cikket, amit egyébként ki se akart adni, akkor nem lett volna probléma. Nekem ők tipikus "menőnek" tűntek annak ellenére, hogy Jane (és ők sem) nem így látja. Vagy most már igen.

Lisa Anne: Legszívesebben addig verném a falba a fejét, amíg tudom. Basszus, az a csaj irtó idegesítő! Oké, Harvardra készül, oké, suliújság vezetője, oké, nagyképű picsa. Többet nem is kell mondanom róla.

Logan: Számomra olyan, mintha Jane nem létező bátyját akarná játszani. Ez mind szép és jó, de amíg nem kér segítséget, miért kell beleszólni az életébe? Ezt nem tudom felfogni. 

Borító: 

Nekem. Nem. Tetszik. Sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, de persze ahogy láttam, az egész sorozatnak ilyen beütése van. Ezt sajnálom, én biztosan egy szépen megszerkesztett könyvet hamarabb a kezembe vennék. Tipikus borító és vélemény alapján ítélő ember vagyok.

Ajánlom:

Azoknak, akik szeretik a Young Adult, romantikus, tiniknek való sztorikat, azoknak bátran ajánlom. Egy könnyed, nyári olvasmány, ami megéri elolvasni. Én pozitív irányban csalódtam, hogy te miként fogsz, azt sajnos nem tudom megmondani.

Kedvenc részeim a könyvből:

"Szeretnék járni valakivel? Szeretnék. De az nem olyan, mint az autós meki, ahol begurulsz, és leadod a rendelést: "Szia, egy pasit kérek. Okos, kedves, jópofa és dögös legyen. Igen, a hűség nagyon fontos. És mellé barátságot is kérek. Két dolcsi? Tökéletes. Akkor megyek az ablakhoz." Szóval nem így megy."

"- Azt akarja majd, hogy a CSÓKÁ-nál fényképezz. Szerinte valami romantikus hangulat lengi be.

- Mert a csókokat annyira romantikusnak tartja?

Muszáj volt vigyorognom nyilvánvaló zavarán.

- Nem. Magunk között nevezzük így azt a benyílót. 

- Akkor mit jelent a CSÓKA? [...]

- Csókolózási Központ - motyogtam.

- Szóval a főnököd azt akarja, hogy megcsókolj - vigyorodott el.

- Nem. Mrs Blake azt szeretné, ha a fiúm csókolna meg engem - pontosítottam. - És mivel igazából nincs olyanom, kénytelen lesz elviselni a csalódást.

- Nekem úgy tűnik, te leszel csalódott."

"Jane: Betegedj meg!

Scott: Most?

Szinte láttam magam előtt gúnyos vigyorát.

Jane: Igen. Súlyos legyen, de nem halálos.

Scott: Szóval a halálomat azért nem akarod. Jó tudni.

Jane: Nem. Csak torz legyél és bárányhimlős. Légyszi!

Scott: És mikor csapjon le rám a szörnyű kór?

Erre nem volt nehéz válaszolni.

Jane: A vacsora előtt!"