Te voltál... - novella

10:24:00

Shawn szülinapja alkalmából írtam ezt nektek, úgyhogy jó olvasást hozzá!
Neked pedig, Shawn, boldog születésnapot előre is! <3


Cím: Te voltál...
Besorolás: Shawn Mendes fanfiction
Egyéb: G, fanfiction, RPF, OC, drama, hurt/comfort, General
Wattpadon: xxx

  Szomorúan bámultam az ágyról, ahogy Shawn idegesen pakolászott be a bőröndjébe. Újabb turnéra kellett mennie, újabb távoli helyre nélkülem. Beleőrültem a gondolatba, hogy ismét magamra hagy. Amióta felnőtt, egyszer sem emlékezett vissza rám. Rám, aki évekig a legjobb barátja voltam. Kár, hogy csak a képzeletében.
  Beszélni akartam hozzá, játszani vele, úgy, ahogy egy évtizede. Amikor megpróbáltam, levegőnek nézett, átlépett rajtam, mintha nem is léteznék. Olyankor elkezdett folyni a könnyem, a bömbölés szélén álltam, de igyekeztem tartani magam, már csak azért is, mert utáltam a hisztizést. Én ennél erősebb vagyok.
  Lekiáltott a földszintre az anyukájához, hogy hozzon fel neki egy pohár vizet. Hangja cseppet sem volt bántó, utasító, parancsoló vagy bármi ilyesmi, sokkal inkább csengett csalódottan. Rögtön felpattantam az ágyról, leszaladtam és nyúltam az üvegtárgy után, hogy teletöltsem vízzel, azonban nem tudtam megfogni. Idegesen kapkodtam utána, de ujjam nem zárták közre. Sírni kezdtem. Az erőm egyre halványodott, ahogy Shawn kezdett végleg elfelejteni.
  Rettentően dühös lettem. Nem engedhetem meg neki, hogy csak úgy itt hagyjon és belelökjön egy szakadékba, ahonnan soha többé nem tudok majd kimászni! Meg kell mutatnom neki, ki vagyok, mit jelentettünk mi egymásnak... én sosem akartam egyedül hagyni. Szükségem van rá – ő teremtett meg, ő adott nekem életet, ő viselte gondomat... ő. Nekem ő a mindenem.
  Karen, Shawn anyukája felvitte fiának a pohár vizet és beszélgetni kezdtek. Karen pár perc után kisétált a szobából, majd újabb percek elteltével egy dobozkával a kezében ismét megjelent. Kíváncsian léptem a háta mögé és kukkantottam át a válla felett. Megtehettem, hisz úgy sem látott. Shawn odalépett elé, felvont szemöldökkel tanulmányozta a ládikát, majd a kezében lévő összegyűrődött pólót az ágyra hajította. Keze közé vette a fából készült tárgyat, leült az alvóalkalmatosságra és egy darabig mereven bámult rá. Mellé telepedtem, és szomorúan elmosolyodva nyúltam keze után. Meg akartam vigasztalni. Tudtam, hogy valami nyomasztja, de nem tehettem semmit, amíg nem jutok eszébe.
  – Szeretném, ha magaddal vinnéd a turnédra.
  Karen lelépett, magára hagyva egyetlen fiúgyermekét. Shawn nem nézett anyja távolodó alakja után, inkább megpróbálta kinyitni a dobozt. Nagyra nyitottam szememet, hogy biztosan ne maradjak le semmiről. Pár kép volt benne, amin Shawn és Aaliyah játszanak a nappaliban, aztán még egy, amin az udvaron. Arra a pillanatra emlékszem. Aaliyah képzeletbeli barátjával beszélgettem, míg a srácok ki nem jöttek hozzánk. Négyen annyira jól elvoltunk... Most már nem. Aaliyah nem játszik többé, ahogy Shawn sem, mi pedig lassan, de biztosan felejtődünk el.
  Unalmas újságcikkek kivagdosva, még több családi kép, amin nem voltam rajta. A szívem szakadt meg, hiszen mindegyiknél figyeltem őket. A barna hajú fiú mély sóhajára zökkentem ki mélázásomból, amint egyik kezében egy félig eltépett gyerekrajzot szorongat, másikban a másik felét. Még ő rajzolta, amikor kilenc éves volt... Aztán veszekedtünk egy nagyot, mert már szégyellt engem, elszakította a papírt, amin egymás kezét fogjuk, én pedig eltűntem a szeme elől. Azóta nem tudok hozzá beszélni, megérinteni vagy a gondolatain keresztül csevegni.
  – Erre emlékszem... – motyogta halkan, majd lassan felállt, kutatott egy darabig a szekrényben, s miután megtalálta a ragasztószalagot, megpróbálta megjavítani a képet.
  Ahogy az utolsó részre is rásimult a cellux, a papír kezdett egybeforrni, s szikrázó hangok közepette villogott. Apró, csillámló porszemcsék lebegtek a rajz körül, mire Shawn eldobta. A padlón folytatódott a különös dolog, amíg észre nem vettem, hogy a bőröm kezd kiszíneződni, s többé nem az a halvány szellemszínű. Mosoly költözött ajkamra, miközben nem győztem bámulni kezeimet a meglepődöttségtől. Tíz éve már, hogy nem éreztem semmit.
  Ahogy egészében megjelentem Shawn világában, a fiú megijedt. Leesett az ágyról, akkorát koppant a padlón, hogy azt hittem, beleremeg a ház. Tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd a rajzra, aztán megint rám.
  – Ne! – Kiáltottam el magam, mert tudtam, hogy mit akar: összetépni a képet, hogy eltűnjek és ne képzelje azt, hogy megőrült.
  – Aqua... – megremegett a hangja. – Istenem, te még mindig megvagy?
  – Tudod mi a te problémád? Szar a képzelőerőd – villantottam felé egy gúnyos mosolyt.
  – Téged mégis megalkottalak – nyújtotta felém nyelvét, mire felkuncogtam. – De hogy lehet? Már lassan...
  – Tíz éve – javítottam ki.
  – Szóval tíz éve nem láttalak.
  – Csak hogy emlékeztesselek: nem az én hibám volt – fontam keresztbe mindkét kezem. – Te szégyelltél engem, nem fordítva.
  – Tudom. De megértheted, nem volt könnyű a helyzetem. Ha kijelentettem volna, hogy szellembarátaim vannak... Képzelheted. Ma már gyogyóba is zárnának.
  Csendben ücsörögtünk egymás mellett, mélyen szívva a friss levegőt, ami a nyitott ablakból áradt befelé. Kinéztem, s láttam, hogy Aaliyah a hintában ül, a telefonját nyomkodja, amiből hangosan szól a zene. Az ő kapcsolatukon sem lehet már javítani Vinnel. A képzeletbeli barátja a fa tetejéről nézte, ahogy megfeledkeznek róla. Ez a legrosszabb büntetés, amit valaha kaphatott.
  – Aqua – szólított meg Shawn, majd felállt, hogy közelebb léphessen hozzám.
  Mindketten változtunk. Ő is felnőtt, sokkal férfiasabb lett és már néz is ki valahogy, és én is karcsúbb, nőiesebb vonásokkal gazdagodtam. Szőke hajam már a hátam közepéig ér, kék szemem pedig szinte világít a sötétben. Mégsem tudtam elfogadni magam, mert Shawnnak többé nem kellettem.
  – Hmm?
  – Miért nem kerestél?
  Hogy hányhatja a szememre, hogy nem kerestem? Évekig próbáltam hozzászólni, úgy tenni, mint akinek nem fáj, hogy levegőnek nézik! Ő volt az, aki miatt tönkrement minden és még most is engem hibáztat? Na azt már nem!
  – Mégis hogy kérdezhetsz ilyet? Szerinted nem azzal töltöttem az eddigi életem? – Csalódottságom vegyült a dühvel.
  Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Olyan abszurd volt a helyzet, hiszen a régi Shawn, az én egyetlen barátom sosem lett volna képes ennyire bántani engem. Az előttem álló fiú viszont bele sem gondolt, mennyi fájdalommal járhat ez nekem, mennyi emlék kerül majd felszínre ezzel a találkozással. Imádtam őt, betegesen ragaszkodtam hozzá és ezt tudta, mégis felhasználta ellenem a legrosszabb kérdést. Mintha nem törődnék vele.
  – Aqua... mindketten változtunk...
  – Igazad van, Shawn – halkult el a hangom. – Itt az ideje, hogy külön utakon járjunk – odamentem a leejtett rajzhoz, óvatosan felemeltem és a beforrt szakadást tanulmányoztam.
  – Mi? Miről beszélsz? Hiszen még csak most találtunk egymásra! – Hangja kétségbeesett volt.
  – Igen. De nagy hiba volt. Nekünk el kellett válnunk, és én nem fogadtam el, ezért itt maradtam a te világodban. Vártam, hogy újra hozzám szólj, de... ugyan, kit áltatok? Felnőttél, többé nincs helyünk egymás életében.
  – Ez hülyeség!
  – Nem, nem – mosolyodtam el. – Karen megmutatta neked a dobozt. Ha nem maradtam volna itt egy évtizedig, nem lett volna jelentősége... az én hibám – elcsuklott a hangom, a könnyeim pedig megeredtek. – Már értem. Mindent értek.
  – Én viszont nem!
  – Szeretlek, Shawn – motyogtam. – Te voltál a kedvenc barátom.
  – Aqua! – Elkezdtem szétszakítani a papírt. – Aqua, hagyd abba! Megtiltom, hogy... – megragadta a csuklómat, de ezzel csak azt érte el, hogy még nagyobb kárt tettünk a rajzban.
  Ahogy a szakadás megindult, az előző kis porszemcsék megjelentek és fehér fénnyel világították be a szobát. A recsegő hang megrémisztett, de tudtam, hogy végre mindent rendbe hozhatok körülöttünk.
  Lehunytam a pilláimat, majd végigkísértem elhalványulásom folyamatát. A fiú még mindig fogta a kezem, de ahogy egyre jobban tűntem el, el kellett engednie, nem tudott tovább fogni: olyan érzés volt neki, mintha a levegőt markolászná. Shawn egyre csak azt hajtogatta, hogy ne tegyem ezt, újra megragasztja, de én tudtam, hogy ez már más lesz. Mostantól békére lelhetek.

You Might Also Like

0 megjegyzés