Figyelem! A novella Steve Rogers x Tony Stark fanfiction!

  Amerika Kapitány ült, s nézett ki a fejéből, mintha semmi dolga nem akadt volna. És így volt-e? Hát, nem éppen, ugyanis a többiek már akcióztak, ő továbbra is csak egy fényképet szorongatott, amiről Peggy Carter köszönt vissza. Hiányzott neki az az időszak, legszívesebben visszament volna az időbe, és tudatta volna vele... De végül is mit? Nem mondhatta azt neki, hogy várjon rá, vagy hogy életben marad. Nem áltathatta hiú reményekkel.

  A semmiből Tony Stark került elő, és valóban úgy bukkant fel, mint egy szellem. Csendes lépteit még a légy zümmögése sem zavarta meg, ám a Kapitány hátrafordult. Na már csak ő hiányzott – gondolta magában Steve, és visszafordult a tévé elé, amit még véletlenül sem kapcsolt volna be, hogy esetleg elnyomja elméje legmélyebb gondolatait, amelyek lassan széthasították a koponyáját. Küzdött az idővel, amibe került, küzdött az érzéseivel, amelyek megtévesztették, küzdött Tony-val, aki ugyan semmit sem tett, és küzdött Peggy-vel, aki hiányzott neki. Tony meg amúgy is, mit akart? Megint viccelődni a bajain? Vagy éppen talált valamit, amivel belé köthet?

– Amúgy, csini ruci – vigyorgott Rogersre, miközben végigfuttatta tekintetét a felújított ruhán. Legszívesebben még többet gúnyolódott volna, de látta, hogy a Kapitány nincs most jó formában. – Csak nem rájöttél, hogy az életednek semmi értelme? Ne aggódj, a miénknek se – próbálta vigasztalni a maga stílusában, de nem azt a hatást érte el, amit akart.

  Steve a hirtelen ötlettől vezérelve nekirontott Tony-nak és a falhoz szorította. Rettentően mérges volt rá, Starkot pedig szinte lenyűgözte, hogy Rogers nem tud uralkodni magán. Ahogy a Kapitány kikelt a sodrából, még őt magát is megrémisztette, hogy mennyire eluralkodtak rajta a dühproblémák. Nem akarta, hogy Stark lássa ezt az oldalát is. A francba is, Tony mindig fel tudta valamivel cseszni az agyát! Akár egy mondata, akár egy cselekedete elég volt ahhoz, hogy kis híján megfojtsa egy kanál vízben.

– Egyszer nem tudnád befogni a pofádat? – üvöltött, Tony pedig meglepve mocorgott a Kapitány hatalmas kezei között. Maga sem tudta, mi lelte. Félt, hogyha Tony ismét megszólal, nem áll le, és addig veri, amíg péppé nem válik.

– Ugyan miért? Nem fogadtam némasági fogadalmat – szépen lassan lefejtette Steve kezét a válláról, s a kanapéig sétált, hogy leülhessen. – Te sosem érted a vicceimet – sóhajtott gondterhelten, mintha ez lenne a legnagyobb és egyetlen megoldásra váró baja.

– Mert ezek nem azok – fintorgott Rogers.

– Na persze. Csak azért mondod ezt, mert féltékeny vagy – húzta fel az orrát Stark, Rogers pedig úgy bámult rá, mint akit teljesen meglepett.

– Mégis kire? Tán rád? Attól, hogy összedobsz mindenféle kütyüt, meg megy a kémia, még nem vagy szuperhős.

– Ja, mert te a gigabicepszeddel az élmezőnybe tartozol – gúnyolódott tovább, és már sétált volna ki az ajtón, de valami miatt mégis megtorpant. – Tudod, sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de jó veled viccelődni. Talán nem érted a poénjaim, de mikor dühbe jössz, egyedül csak velem foglalkozol.

– Ezzel most azt akarod mondani, hogy... – nem tudta befejezni a mondatát, nem jöttek nyelvére a szavak.

– Hogy gyakrabban is pesztrálnom kéne téged – fecsegte, s kilépett az üvegajtó mögé.

  Steve megrökönyödve állt a helyén. Érezte, ahogy a méregként ható érzelmek uralkodni kezdenek a testén, és mindenfélét összezagyválnak. Csak ki akarta iktatni a belső gondolatait, amelyek lassan akarták elpusztítani.

  El kéne felejtenie Peggy-t, hiszen ő már nem él, már nincs mellette. Tony meg... Él és virul, talán a kelleténél is jobban. Annyira összezavarodott! Talán Peggy-t sosem szerette igazán, csak barátilag? Talán Peggy sosem az volt, akinek elképzelte? Talán Peggy... Talán sosem kellett volna megkérdőjeleznie Tony-t.

  Kirohant az ajtón, de egyből le is álltak a lábai, ugyanis Stark az óráját figyelte, majd rámosolygott a Kapitányra. Ő nem értette, miért nem ment a többiek után, ahelyett, hogy ül a seggén, és nem tesz semmit.

– Mit csinálsz itt?

– Számoltam a perceket, vajon mennyi idő, mire felfogod... – felállt a helyéről.

  Steve magához rántotta Tony-t, és ajkát az övére nyomta. Egy kicsit ijedt volt, félt, hogy a többiek így tudják meg, de nem tartózkodott rajtuk kívül ott senki. Mire végre elléptek egymástól, és összeszedték magukat, Tony megszólalt.

Guys, megújult a Félvérhercegnő, nekem nagyon tetszik az új design. Igaz, ismét nem én készítettem, manapság túl lusta vagyok az ilyesmihez, és nem is megy annyira. Nem baj, jó ez. Egyébként szeretnék belekezdeni Szabó Andi által készített Szivárvány-kihívásba, amit tegnap (vagy azelőtt?) osztott meg Facebookon és Ask.fm-en is. A szivárvány hét színeiből már egy megvan, a többit pedig igyekszem írni folyamatosan. Szerintetek ki az első páros? Ha ügyesek vagytok, simán észreveszitek. Mellesleg tudtátok, hogy Unfield Nyíregyházán dedikál tizenegytől a Media Markt-ban? Nyomás! Az én tesóim mennek, jómagam gondolkodok a dolgon, mivel nem nézem, felesleges lenne elmenni csak miatta. Habár azt mondják, JustVidman is ott van...

Kedvenc saját könyved

Ez nehéz kérdés. Ha borító alapján ítélek, akkor kapásból azt mondom, hogy Abby Glines, Te vagy a végzetem (pdf: xxx). Valamiért annyira szépen meg van csinálva, nekem nagyon bejön. Történet szempontjából egészen egyedi volt, úgyhogy akár még ezt is mondhatnám. A lány neve valami eszméletlenül tetszik. Van több része is, mivel egy sorozat része, úgyhogy majd pályázok rá valamikor, amikor kicsit több kedvem pénzem lesz.

Fülszöveg:

Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret.

Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.

A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.

Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

Betegségem után ma mentem először suliba, és nem írtam bioszból sem témazárót (na majd holnap). Már alig várom, hogy kiírhassam magamból az eukarióták és prokarióták összehasonlítását, esetleg, hogy a malária vírus-e vagy baktérium. Pff. Még ha valami jót tanulnánk... ez volt tegnap

Sikeresen elvégeztem a biosz dolgozatot, jövőhétre is lesz elég tanulnivalóm, meg még vers pff, de persze ezek senkit sem érdekelnek. Hála az égnek, elmaradt az utolsó, nyolcadik órám, ami tesi kellett volna, hogy legyen. Ünnepség is volt, meg minden, ráadásul a templomban, és ugye rohadt hideg van ilyenkor bent. NÓPROBLÉMÓ, A 4/10A MINDENTKIBÍR, NEMDE?

Kedvenc romantikus könyved

Hát, azt hiszem, Helena Silence, Enigmája lesz megint a nyertes (mert úgy emlékszem, egyszer (?) volt már). Valamiért nem tudok megragadni egy kérdés-egy könyv formánál, mert tudom, hogy később úgyis felhasználom. Ami a művet illeti, az első rész tökéletesen bemutatta a szálakat a két fiatal között, de a másodikba eddig nem mertem belekezdeni.

A kis hableány (pdf: xxx, sok más mesével együtt), Hans Christian Andersen tollából. Régen anya minden este el kellett, hogy olvassa, anélkül nem tudtam nyugodtan forgolódni a puha ágyamban. Szerencsére nem tartott túlontúl sokáig ez az időszak, öt-hatéves koromtól már nem igazán igényeltem a gyerekmeséket. Persze tízévesen még játszottam a Barbie-kal, meg minden ilyen hülyeség megvolt.

Guys! Annyira béna kifogásaim vannak, nem? Jó, most kivételesen a betegség gyűrt le, három vagy négy napja még csak most kapcsoltam be a gépemet. Kezdem érteni, eddig miért nem vágtam bele az ilyen hosszabb kihívásokba. Egyszerűen nem tudom őket időben teljesíteni. Mondjuk erre van egy csodálatos idézet, amit tumblrön láttam.

"Próbáld meg elképzelni az életet időmérés nélkül.Valószínű nem megy.Szinte mindig tudod milyen év,hónap,hét és nap van éppen.Van óra a faladon,polcodon,vagy akár az autód műszerfalán.Van határidő naplód,naptárad,időpontod egy vacsorára,vagy egy filmre.Míg eközben körülötted az idő figyelmen kívülre szorul.A madarak nem késnek.A kutya nem ellenőrzi az óráját.A szarvas nem aggódik az elmúló szülinapok miatt.Csak az ember csinál mindent időrend szerint.Csak az ember harangozik az egész órákban.És emiatt,egyedül csak az ember szenved egy bénító félelemmel,amit más élőlények egyáltalán nem éreznek;félelemmel az időből kifutással szemben."

Kedvenc idézeteid a kedvenc könyvedből (sorozatodból)

Ahj. Ez nehéz, mert annyira azokból nincs, úgyhogy ezt a kérdést inkább simán egy könyvre cserélném. Megint csak Julie Anne Peters könyvét venném górcső alá, illetve a kedvenc idézeteimet szedném ki. Remélem nem bánjátok, hogy kissé öhm átvariáltam a kérdést(?).

SPOILER!

"A szavak gyilkolnak."

"Az élet pocsék. Szokj hozzá."

"A srác megpöcköli a papírlapot.

- Igen, arra gondoltam, inkább barangolok Wiltshire-ben.

- Valóban? Barangol? - kérdezte Charles.

Maggie Louse felnevetett. A férfi különös tekintettel nézett rá.

A srác rácsapja a papírt a könyvemre. Nyomtatott nagybetűkkel ezt írta rá: EZZEL CSAK AZT ÉRED EL, HOGY MÉG ELTÖKÉLTEBB LESZEK.

A te bajod, gondolom."

"A srác kinyújtja a lábát, és elfordított fejjel néz valamit.

Nem érdekel, hogy megsértődtél-e, vagy csalódtál-e, vagy azt hiszed-e, hogy még egy dagadt, csúf, néma csaj sem talál vonzónak.

Nem érdekel. Nem érdekel!

- Hodgkin-limfómám van - közli.

Elakadt a lélegzetem. Az rák, nem?

- Sokat javult az állapotom, és azt hittem, sikerült legyőzni, de aztán pont az utolsó kontroll előtt megint találtam egy duzzanatot.

Ezt most csak kitalálja.

- Szinte mindig történik visszaesés az első két évben. Szinte. Mindig... - Elhal a hangja.

Nem nézek rá, pedig igazán nem rossz látvány, ahogy a napfény megcsillan a haján. Hátrahajtja a fejét, szétterpeszti lábujjait.

- Nem azért mondtam el, hogy sajnálj. - Elkapja a tekintetemet, és felvonja a szemöldökét. - Hacsak nem jól sül el."

Egy könyv, amiben csalódtál

Öhm, talán Ally Carter Görbüljek meg, ha igazat mondok (pdf: xxx) könyve lenne. Valamiért az első rész után nem volt olyan nagy kedvem sem belekezdeni, de mikor a végére értem (már nem is emlékszem a könyvre igazából), kicsit többet vártam. Szóval ez van.

Kedvenc adaptációd

Amikor Brynn nem tudja, mi az az adaptáció, de nem akarja megnyitni az értelmező kéziszótárt, ezért inkább meglesi, mások hogy csinálták a feladat ezen részét. Öhm nos igen. Itt talán James Dashner Tűzpróbája (pdf: xxx) volt az, ami olyan szinten izgalomba hozott, hogy elmondani nem tudom. Az első része szerintem nagyon jó lett, eltekintve néhány változtatástól. A második annyira nem is hasonlít a könyvre szerintem, de baromira bejött. Ha még nem láttátok, nézzétek meg! :)

Fülszöveg:

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. 

Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. 

A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Szerintem a legokosabb dolog az lenne, ha elbújnék. Olasz zenét hallgatok, hátha az megnyugtat, de egy mondaton kívül semmit nem értek, úgyhogy pff. Jó. Öhöhö, lehet nem járnék jól, ha mindenről mesélnék, úgyhogy csak annyit: újabb oldal került a menübe, ahol megnézhetitek, min dolgozom folyamatosan. :)

Kedvenc könyved a kedvenc íródtól

Mivel csak egyet tudok, ezért marad a Ha ezt olvasod, én már nem leszek. Julie valami fantasztikusan leírja, amit sokan éreznek, ezalól én sem vagyok kivétel. Sajnos pdf linket nem találtam a könyvhöz, de megéri megvenni. Először mindenképpen olvassátok el a fülszöveget.

Fülszöveg:

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Kedvenc férfi karaktered

Tütütütütütütütütü. Hát, talán Maxon herceg A párválasztóból, de lehet, hogy Newt és Minho az Útvesztőből. Még nem döntöttem el teljesen. Ha esetleg kedvetek támadna elolvasni a könyveket, A párválasztónak már van linkje az előző bejegyzések között, az Útvesztőt (pdf: xxx) pedig itt olvashatjátok.

Kedvenc női karaktered

Lálálááá, Daelyn és Hannah Baker. Daelynnek nem jut eszembe a vezetékneve, de ő a fentebb említett könyvből van, Hannah pedig a Tizenhárom okom voltból. Régebbi bejegyzésben megtalálhatjátok a TOV pdf változatát. Mindkettejük valamiféle nyomást gyakorolt rám az olvasás alatt, ezért is jutottak először ők eszembe.

Guys! Képzeljétek el, ötös lett a fizika dogám, a föcim meg négyes! Tyűűűű, most már tiszta zseninek érzem magam. És még első matekra is beértem (hamarabb, mint szoktam), pedig késett a vonatom. No nem baj. Amúgy valószínűleg elcsesztem valamit, mert nagyon könnyű volt.

Kedvenc íród

Julie Anne Peters. Ő írta a Ha ezt olvasod, én már nem leszek-et, és egyszerűen fantasztikus! Nem tudom, ki mennyire szereti az ilyen tabu könyveket, de én odáig meg vissza voltam, mikor végre a kezeim közt tarthattam. Jelenleg egy barátnőmnél van, és szeretném már viszont látni, de azt hiszem, egy darabig csak álom marad. Az a baj, hogy rengeteg könyve van és már meg is jelentek (angolul), de mivel én sík hülye vagyok angolból meg sok másból, ezért nem olvashatom el. Kár érte. Pedig annyira szívesen kezdenék hozzá.

Sajnos pdf-et nem tudtam linkelni a HEOÉMNL-hez (milyen címe van, gyaaaa), én is sokáig kerestem, de végül feladtam, és úgy döntöttem, megveszem. És nagyon jól jártam vele, az az egyik legkedvesebb könyvem.

Guys! El sem hiszem, végre szerda van. Igaz, kilenc órám volt, az utolsó kettő tánc és ének (aminek nem látom értelmét gimnáziumban, de rendben, legyen). Az előbbin már a szalagavatós táncunkról kezdett beszélni a tanár, holott csak tizedikesek vagyunk. Nem baj, ő tudja. De nehogy vitát szítson!

Egy könyv, ami valaha tetszett, de most már nem

Öööö, így hirtelenjébe nem jut eszembe semmi, de ha kicsit jobban belegondolok, akkor Ally Carter - Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek (pdf: xxx). OKKKKKÉ. Kezdjük ott, hogy ez a cím rohadtul hosszú, ha nem ajándékba kapom, biztos, hogy magamtól nem veszem meg. És az öljelek elé vessző? Mármint: meg kellene, HOGY öljelek. Nyelvtan óra. Mondjuk inkább hagyjuk, mert mostanában az sem megy ami amúgy kurva gáz.

Fülszöveg:

Cammie ​Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…